Számos lényeges módosítás történt a szabadságok kiadása terén is, megszűnt például a 3 nap kivétele aznapi bejelentéssel, továbbá a munkavállalók most már csak 7 munkanapról rendelkeznek saját maguk, a korábbi szabadság egynegyedével szemben. Szabadságot 2013-ban a szabadság kezdete előtt 15 nappal korábban kell igényelni illetőleg a munkáltatónak közölni. A mennyiben a munkavállaló mégsem tudja ezt, a határidőt betartani, úgy különös méltánylást érdemlő esetekben mentesülhet a munkavégzés alól, amelyre fizetést nem kap, tehát ezen esetek nem is minősülnek szabadságnak.

Új szabály, hogy amennyiben a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött a szabadságot a következő év március 31-ig kell kiadni. Valamint megváltozott az akadályoztatás miatt (pl.: betegség) tárgyévben ki nem adott szabadságnapok kiadásának határideje, ez 30 napról 60 napra változott. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő okból a közölt szabadság időpontokat módosíthatja, illetőleg a munkavállaló megkezdett szabadságát megszakíthatja. 2013-ban nem elég pusztán a kollektív szerződés ténye a szabadságok átvitelére, rendelkezni is kell róla a kollektív szerződésben és csupán a szabadságnapok  egynegyede vihető át a következő évre, de ebben az esetben is a végső kiadási határidő március 31.

Nem változott, de fontos szabályozás, hogy a szabadság kiadottnak tekinthető abban az esetben, ha az év végén megkezdett szabadság átnyúlik max. 5 munkanap mértékig a következő évre, persze ennek feltétele, hogy a szabadságnak megszakítás nélkülinek kell lennie.

Talán a legfontosabb változás az, hogy a munkáltató megállapodhat a munkavállalóval, abban hogy a szabadság egyharmadát csak a tárgyévet követő év végéig adja ki.

Lényeges, hogy a szabadságot csak munkanapokra lehet kiadni. A szabadság elszámolásban és nyilvántartásban fontos változás, a munkavállaló a beosztással azonos  időtartamban részesül szabadságban és így ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Ezt a szabályt viszont értelemszerűen csak ott kell alkalmazni, ahol a napi munakidő mértékétől eltérő munkaidőbeosztás van. Ennek a szabályozásnak a munkaidőkeretet alkalmazó munkáltatóknál van különös jelentősége.

Amennyiben a munkaviszony megszűnik a ki nem adott szabadságnapokat, meg kell váltani a munkáltatónak, amennyiben többet adott ki, mint amennyi járt volna, akkor azt már nem követelheti (nyilván pénzben) vissza a munkavállalótól.

Jogforrás: Mt. 122.§-125.§